Jagdpanzer 38(t) – páncélvadász “Hetzer” Sd.Kfz.138/2.

Heinz Guderian vezérezredes ösztönzésére kezdték el fejleszteni a könnyű páncélvadászokat, mert véleménye szerint azok felválthatják a könnyű önjáró lövegeket vagy vontatott tarackokat, és hatásosabbak lehetnek együtt az erősebb páncélzattal kombinált löveggel.

Számos kísérlet volt a könnyű páncélvadászok fejlesztésére, és számos változat készült, ilyen volt a Marder sorozat is. Bár a páncélzata gyenge volt, de számos előnye is volt a járműnek, aminek köszönhetően meglepően jól teljesített a harctereken. A Marder III előnyeit például a harctéri tapasztalatokból kiindulva a Hetzer kialakításánál felhasználták.

hetzer terepen

A németek azt is felismerték, hogy a tüzérségi támadások támogatását elősegítő rohamlövegeket (Sturmgeschütz) páncélvadászként is bevethetik, és a két típusból talán lehetne egy megfelelőt “összekovácsolni”, csak az előnyös technikai részeket felhasználva mindkettőből.

Bár már a kezdetek kezdetén tudni lehetett, hogy ezek a járművek, mivel a technikai fejlesztésük inkább átalakításnak nevezhető egy más típusú járműből, ezért nem fogja teljesen beváltani a hozzá fűzött nagy reményeket. Mégis hasznosnak bizonyult a csaták során, és szép kort ért meg a Hetzer páncélvadász, ha belevesszük, hogy a háború után még sokáig szolgált a svájci hadseregben egy továbbfejleszett (G-13) változata.

A svájci továbbfejlesztett változat a G-13.

A svájci továbbfejlesztett változat a G-13.

1943-ban a német Fegyverügyi Hivatal (HWA) a korábban már bevált, és számos típusnál bizonyított (pl:Marder III páncélvadász, 38(t) harckocsi) a Cseh-Morva Gépgyár által kifejlesztett 38(t) alvázát választotta egy könnyű páncélvadász kifejlesztéséhez.

Így lett anyakönyvezve 1943-ban Jagdpanzer 38- Hetzer néven a kialakítandó harckocsi, amelynek hivatalos gyártási száma: Ref. D 652/63 lett 1944.01.11.-től.

A 16 tonnás Hetzer 1944 májusától került a gyalogos hadosztályok páncélvadász egységeihez, hogy aztán a háború végéig felhasználják őket a frontokon, és gyártsák még a Skoda gyárában 1945 után is. 1946/47 -ben 158 darab került a svájci hadsereg kötelékébe, hogy ott aztán Panzerjager G 13 néven tovább folytassa az életét.

Eleinte a gyártási programban csak a prágai BMM gyár vett részt, majd 1944 szeptemberében a Skoda cég is becsatlakozott. A háború végéig 2584 Jagdpanzer 38(t) készült el, de csak 1944-ben 1577 darab készült, és ez a szám jelentősen elmaradt a Hitler által előirányzott mennyiségektől.A könnyű páncélvadász folyamatosan váltotta fel a Mardereket és StuG III rohamlövegeket, amiket páncélvadászként alkalmaztak. Eredetileg minden gyalogos hadosztály páncélvadász egységébe 10 Hetzert állíthatott volna hadrendbe, de a gyártás nem bírt lépést tartani ezzel, így voltak olyan hadseregrészek – pl.kurföldi katlanban harcolók -ahová egyáltalán nem jutott egy darab sem. A Hetzerek, magyarul “Lesvetők” nem csak gyalogos alakulatoknál szolgáltak, hanem más hadosztályoknál is, pl. 2.és 10.SS páncéloshadosztály, 8. és 16. Wehrmacht páncéloshadosztály, 18.,25. és Kurmark páncélosgránátos hadosztály páncéltörő osztályaiban, és ezek mellett még öt rohamlövegdandárnál és a hadsereg hét önálló páncélvadász osztályánál jutottak szerephez.

Elmondhatjuk, hogy 1945-re a StuG III rohamlöveg mellett a Hetzerek fordultak elő legnagyobb számban, mint páncélozott harcjármű a hadszíntereken.

Fejlesztése:

Az alap 38 (t) futóművét megerősítették, a nyomtávját pedig kiszélesítették 1780mm-ről 2123 mm-re. Erre azért volt szükség, hogy egy nagyobb méretű löveget helyezhessenek rá, és a páncélzatát is megvastagíthassák. A megnövekedett súlyal csak így bírt megbírkózni a páncélvadász.

A motor fordulatszámát sikerült szintén megnövelni 2800 ford/percre, a teljesítményét pedig 160 lóerőre tornászni ami így 40 km/h utazósebességet jelentett a Hetzer-nek.

A benzintank nagyságát 218 literről 320 literre növelték, és a fogyasztása is igen kedvező volt, amely így a harcjármű bevethetőségének korlátait szélesítette ki még jobban.

Az alaptípusba Fu 5 típusú rádió került, míg a parancsnoki változatokba egy nagyobb hatósugarú Fu 8 típust szereltek be.

Fegyverzet:

A Hetzer fő fegyverzetének alapja a korábban a Panzer IV -esnél már használt löveg módosított változata lett. A 48-as űrméret hosszúságú 7,5 cm-es Pak 39L/48 löveg hátrasikló rendszerét tökéletesítették, így nem volt szükség csőszájfékre.A jármű tetejére egy MG-t (géppuskát) is szereltek, amelyet belülről lehetett kezelni.Ezt a feladatot a harckocsiparancsnok látta el belülről, egy meghosszabbított elsütőbillentyű segítségével, célozni pedig periszkóppal tudott. A géppuskát 360 fokban tudták elforgatni, amely az ellenséges gyalogság ellen volt hasznos, a maga 780 lövedékével.

A löveget (Kugellafette) függőleges és vízszintes irányban lehetett jól mozgatni, ami elől egy Saukopf blendével (félkör alakú lövegpajzs) volt védett. Az ágyúhoz 40 db lőszer állt rendelkezésre.
A harckocsi lövege jelentősen túlnyúlt a kicsinek számító torony nélküli páncéltesten, amely löveg nélkül 4,87 méter, a harckocsiágyúval 6,27 méter volt. Elől a páncélzata 60 mm-es volt 30fokos dőlésszöggel, ami elegendőnek bizonyult, de oldalt és hátul igen csekélyre sikeredett a páncél vastagsága (20 mm), hogy tartani tudják a jármű könnyű súlyát, ami a fajlagos talajnyomás értékét (0,78 kp/cm2) alakította kedvezővé.A jármű oldalaira köténylemezeket szereltek, ami tovább növelte a páncélvédettséget.

Oldalnézeti rajz

A könnyű páncélvadász a szovjet JS-II kivételével valamennyi Szövetséges tank ellen fölényben volt, az angol Cromwell-t 1500 méterről, a Sherman-t, a KV-I-est és a T34/85-öst már 800 méterről kidurrantotta, míg ezen utóbbiak csak 400-600 méterről mehettek biztosra ellene.

A páncélos teknősbéka formája és lapos kialakítása jó páncélvédettséget adott, a későbbiekben épített Sturmgeschütz III alakja hasonlított a Hetzer-hez.
A jó futómű és hajtás járult még hozzá a kialakításon kívül, hogy a páncélvadász sikereket érjen el számos bevetésben.

Jól felismerhető a nagy futógörgőkről és lapos alakjáról.

Jól felismerhető a nagy futógörgőkről és lapos alakjáról.

Hátrányok:

Az előnyök dicsérete mellett nem mehetünk el a Hetzer hátrányai mellett sem, mint például az előbbiekben említett járműkialakítás, ami egyfelől előny az ellenséggel szemben, de hátrány is, mert a belső része a harcjárműnek igen szűkre sikeredett.A löveg hátrasiklása szintén negatívumként értékelendő,mert így a személyzet a jármű egyik oldalán tudott helyet kapni, ami csökkentette a kiláthatóságot a vezetőnek és a parancsnoknak.Ez utóbbi a páncélos jobb hátuljában üldögélt, ahonnan nehézkesen látott ki, és kommunikált a legénység többi tagjával. A töltő és az irányzó a Hetzer bal oldalán kapott nem túl sok helyet, de a páncélvadászt a jobbra eső célpontok támadására alakították ki. A töltőkezelő a bal oldalon ülve nehezen érte el a jármű jobb oldalán elhelyezett lőszereket, ami csökkentette a harckocsi tűzgyorsaságát.

A legénység személyes dolgainak, felszerelésének, ruházatának szinte egyáltalán nem volt hely, mint más páncélosoknál nem volt lehetőség egy úgynevezett Rommelkiste (Rommel láda) felszerelésének.

A löveg töltőnyílása és a kis kézikerék. Nem volt valami sok hely a lövegkezelőnek.

A löveg töltőnyílása és a kis kézikerék. Nem volt valami sok hely a lövegkezelőnek.

Hetzer belseje 1.

Jól látható a lelógó zöld periszkóp.

Hát a vezető sem sokat látott kifelé.

Hát a vezető sem sokat látott kifelé.

 Korai vs. Késői modell

  • Az antenna bal hátul található, amelynek egy zoknija is van. – A későbbiekben jobb oldalon található meg.
  • 12 lyukú vezetőkerék – a későbbiekben 6 lyukról felismerhető.
  • A korai modellnél oldalakon megnyomott Saukopfblende, és a hátra került tartalékláncok.
  • A késői modellnél nem domborodik ki annyira a löveg alatt.

Technikai adatok:

Motor: Karburátoros Praga AC/2800
Hengerek száma: 6
Hengerűrtartalom: 7754 ccm
Teljesítmény: 160 LE
Fordulatszám: 2600 Ford/min
Karburátor: 2 Solex 46 FNVP
Szelepek: oldalt felfüggesztett vezértengely, hajtás fogaskerekeken át
Hűtés: vízhűtés
Hajtás: motor a jármű hátuljában, lánchajtás
Váltó: Praga-Wilson bolygóváltómű előváltással, 5 előre-, 1 hátramenet
Felépítmény: önhordó páncéltest, torony nélküli
Lánctalp: 98 szemekből álló lánc, a hajtókerék elöl, a vezetőkerék hátul,
négy nagyméretű futókerék, két támasztógörgővel, 4 félrugóval
Kormányzás,fékek: tengelykapcsolós kormányszerkezet, mechanikus kormányfékek,
Lánchossz: 2690 mm
Láncszélesség: 350 mm
Hasmagasság: 420 mm
Gázlómélység: 1000 mm
Fordulókör: 5 m
Harci súly: 16 t
Fogyasztás: 120 l közúton, 180 l terepen
Benzintank: 320 l
Hatótávolság: 260 km közúton, 170 km terepen
Személyzet: 4 fő
Fegyverzet: 7,5 cm Pak 39L/48 + 1 MG később
7,5 cm KwK 42L/70 + 1 MG

A szalagról leguruló páncélvadászt Hitler tekinti meg éppen.

A szalagról leguruló vadonatúj páncélvadászt Hitler tekinti meg éppen.

Jagdpanzer 38(t) Hetzer páncélvadász

 Magyar vonatkozás:

 

Egy a balatoni harcokban részt vett magyar Hetzer az árokban.

Egy a balatoni harcokban részt vett magyar Hetzer az árokban.

Változatai:

Flammpanzer 38(t) – Lángszórós változat

A Hetzer alvázra több speciális járművet építettek, ilyen volt a német cégek áltak gyártott lángszórós verzió. A páncélos fő fegyverzete helyére lángszórót szereltek fel, és álcázásként fölé egy ágyúcsövet szereltek. A járműben 700 l lángképző anyag volt, amely akár 60 méterre is hatásosnak bizonyult. Hitler az ardenekki ellentámadásokra gondolta ki bevetni a járműveket, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A 352. és 353. lángszórós harckocsizsázadnál szolgáltak ezek a páncélosok, amelyekből mindösszesen 20 db készült.

Bergepanzer 38(t) – műszaki mentő páncélos

170 darab műszaki mentő jármű készült a csaták során megrongálódott Hetzerek-ből. A harckocsi lövegtornyának leszerelésével és egy fa dobozfedezék felszerelésével átalakított járműre a főfegyverzet helyére egy emelő került. Hatékonysága elenyésző volt, mert gyenge motorja, és kicsi tömege (14,5t) az 1945-ben szolgálatban álló harckocsik nagyrészénél nem volt elegendő, hogy vontassa őket.

Bison

Német gyárakban 30 darab 38(t) alvázra épített 150 mm-es 33-as nehéz gyalogsági löveget is készítettek, amelyekhez a Hetzer féle módosított alvázat alkalmazták.Ezek a járművek páncélosgránátos ezredek önjáró nehéz gyalogsági lövegekből álló ütegeinél teljesítettek szolgálatot.

Jagdpanzer 38(t) Starr

A háború végéig 14 darab készült e Skoda művekben ebből a verzióból, amely már egy Tatra diesel, léghűtéses motort kapott. Könnyebb volt, és így a fajlagos talajnyomása is kisebb volt mint az eredeti verziónak.

A Starr német jelentése magyarul annyit tesz: merev.

1943-ban a fejlesztések elindulásakor több német tervezőmérnök is azt sugallta, hogy fejleszteni kell a fix löveget, amely elsütés után nem csúszik hátrafele. A terveket Prof.Waninger felügyelete alapján először az Alkett, majd a Rheinmetall üzemeiben fejlesztették. Waninger szerint az előnye a fix lövegnek az, hogy helyet spórol a személyzetnek és a lövegek számára, így több muníciót képes szállítani. Üzemórában az előállítása kevesebb időt igényel, így hatékonyabb a gyártása. Illetve a személyzetre kevesebb karbantartási munka hárul a fix löveg esetén. A fő hátránya a fix harckocsiágyúnak az volt, hogy a lövés energiáját nem tudták teljes mértékben levezetni.

Első próbák

Az első gyakorlati kísérleti próba az alsó-szászországi Unterlüß-nél zajlott le, ahol egy 12 cm-es szovjet aknavetőt szereltek fel megközelítőleg vízszintesen, egy közepesen lejtő lemezre.Ezt a lemezt, a csővel együtt mereven egy Panzer II-es alvázra szerelték fel, amire alapvetően azt is mondhatjuk, hogy olyan volt, mint egy Wespe.
Nem volt beépített vízszintes irányzás, csak függőlegesen lehett mozgatni a csövet. Tíz és húsz közötti lövésszámot produkáltak a szerkezettel, és lemérték, hogy a megközelítőleg 11 tonnás jármű a lövések után 8 hüvelyket fék nélkül, (kb.24cm), fékekkel blokkolva pedig 6 hüvelyket (18cm) csúszott hátra.
A lemez mögött helyet foglaló személyzet biztonságosan ült, amíg tüzeltek az aknavetővel.Némi meglepetésre, miután abbahagyták a próbát és megvizsgálták a szerkezetet, semmilyen sérülést nem fedeztek fel a berendezésen.
A visszarugó erő 15-20 %-kal kevesebb volt mint amit korábban a 7,5 cm-es 40-es harckocsilöveg L/48 produkált. A próbákat meggyőzőnek ítélték, ami bizonyította, hogy a merev rögzítés megbízható ötlet lehet.Bár könnyű járműveknél és a tábori tüzérségnél, ahol könnyebb a járművek súlya ez nem alkalmazható, mert a csillapító erő a harckocsi súlya ebben az esetben.

Az első Alkett kísérleti szerkezet

1944 elején Hans-Joachim Schaede ezredes utasította az Alkett (Altmärkischen Kettenwerke GmBH) gyárat, hogy készítsen két kísérleti szerkezetet, amely tartalmaz egy 7,5 cm-es Pak 39 (L/48) löveget mereven felszerelve egy Panzerjäger IV alvázra.
A beépített lövegnek korlátozott volt a vízszintes és magassági irányzása, így egy megfelelő irányzási lehetőséget is be kellett építeni. A jármű fegyvere körülbelül 6 hüvelykkel (kb.18 cm) volt eltolva a jobbközéptől, és egy gömbcsuklós lövegtalpra volt felszerelve, amelyet egy harang alakú öntvényház vett körbe. A belső kialakítása a gömbcsuklós szerkezetnek egy cső alakú bölcsőből állt, aminek bal hátulján hátranyúlása volt. A löveget a tartója mereven biztosította a bölcsőben.
A vízszintes és magasságállítást hagyományos módon, fogaskerekekkel oldották meg, amely szükségessé tette a jármű baloldalán egy konzol kialakítását, amely bírta ezt a tömeget. A konzol, a fogaskerekek mind-mind nagy súlyt képviseltek, és így létrehoztak a járműben egy asszimetrikus tömeget, amelynek a tüzelésnél volt jelentősége, mert ez egy nemkívánatos mozgást hozott létre a fegyver talapzatánál.A fogaskerekek legyártása nem volt egyszerű, mert robosztus, starpabíróra kellett kiönteni őket, hogy helytálljanak a visszarúgó erőnek ami a tüzelés hatására keletkezett.

A célzóberendezés hasonló volt a többi harcjárműéhez, együtt mozgott a csővel. Ez a párhuzamos mozgás és módszer tette szükségessé, hogy a harckocsi tetejére egy nagyobb nyílást vágjanak, ami annak ellenére nemkívánatos volt, hogy egy íves lemez borította. Az elektromos tüzelés biztosítva volt, de ennek ellenére a töltényűrt kézzel kellett nyitni és zárni. Egy terelőlap szolgált a kilőtt és berakodásra várónak hüvelyeknek úgyszintén.

Az első Alkett berendezés próbái

Az Alkett szerkezetei először 1944 szeptemberében, Kummersdorfban kerültek kipróbálásra, ahol kiderült, hogy a berendezés képes ellenállni a merev rögzítésnek. Ennek ellenére a próbák során hamar kiderültek a nyilvánvaló problémák is, amik az oldalirányító és emelő fogaskerekeknél jelentkeztek, valamint a célzórendszernél.
Tüzelés után a visszaható erő annyira erős volt, hogy a kézikerék amit használt a lövegkezelő annyira átvette a rezgést, hogy a katonák keze két napig használhatatlan volt. A célzóberendezés pedig sokszor leesett a lövés után, vagy gyakori Volt hogy egyéb szerelvények is leszakadtak, vagy leestek a helyükről.
A célzás pontossága az 500m és 1000 m közötti célpontoknál elég gyenge volt, ami visszavezethető az asszimetrikus tömegre és a fegyver excentrikus (középponton kívüli) szerelésére. A tüzelés után a célzóberendezés sérülése gyakori volt, ezt végül a Zeiss cég orvosolta, amely kifejlesztett egy strapabíróbb, jobb felfüggesztésű célzót.
A kézikerékre is próbáltak különböző rezgéscsillapító dolgokat kitalálni, de ez nem sikerült maradéktalanul, kevés javulást értek el ennél a problémánál. Részletes beszámolót a WaPrüf 4 és a Wa Prüf 8 készített erről.

A második Alkett fejlesztés: Hetzer

Ez a fejlesztési projekt magas prioritást élvezett a hadseregnél, és Schaede ezredes beszerzési osztálya utasítást kapott 100 új szerketer beszerzésére, ami a PzJag38(t) “Hetzer” alvázára lett felszerelve, annak ellenére, hogy a hibák még nem voltak kiküszöbölve. Az új fejlesztéseket folyamatosan kellett a készülő járművekbe beépíteni. A löveg most is jobbra lett eltolva, ami egy gömbcsuklón nyugodott és az oldal és magasságállító fogaskerekek ugyanúgy voltak elhelyezve, mint korábban. A célzóberendezést megváltoztatták, de mivel más részek régi konstrukcióból voltak, így ez sem volt kitűnő a használat közben.
Amilyen hamar csak lehetett az Alkett folytatta a szerkezet fejlesztését Hillersleben-ben, de hamar kiderült a nyilvánosság számára, hogy ez a harcjármű még egyáltalán nincs kész a használatra.
A kézikereket még mindig nem lehetett tartani használat közben, és a célzóberendezésben sem lehetett figyelni tüzelés közben, az erős rezgés miatt.
A diszperziós (szóródási) zóna a lőtéren végzett próbák során kiderült, hogy 500 méteren 80 cm magas és 120 cm széles volt, amin mindenképpen javítani szükségeltetett. A gyártás már zajlott, mivel Hitler kiadta az 1945. áprilisi időpontot, mint a járművek elkészültének végső dátumát. Amikor kijöttek az eredmények,már javában zajlott a munka, és 100 darab jármű legyártásra került, de azonnal leállították a projektet, aggodalomra adva okot, hpogy mit kezdenek most az elkészült darabokkal.

Átveszi a fejlesztéseket a Reheinmetall-Borsig

Mivel az eddigi fejlesztések nem hoztak eredményt, ezért felkérték a Rheinmetall-Borsig céget. Pontosabban Prof.waningert és kollégáját Obering Mehlert bízták meg, hogy vizsgálják ki és adjanak tanácsot, az eddigi hibákat hogyan lehetne kiküszöbölni. Mindkét Alkett fejlesztést visszaküldték Unterlüß-be tanulmányozásra.
Waninger megbízta Baurat Elten-t beszállítói oldalról, illetve utasította Mehlert, hogy utazzon Unterlüß-be és állítsa fel a munkaprogramot.
Részletes méréseket végeztek egy elektromos eszközzel, amit repülőgépek fejlesztésére készítettek.Extrém magas gyorsulási értékeket mértek, 380 g volt a kézikeréken és 400 g a célzó konzolon a gyorsulási erő. A döntés az volt, hogy nagyobb tömeget kell használni ennek leküzdésére. A gyorsulási erőt a csövön csak úgy lehet csökkenteni, ha a lövegpajzsot pontosan illesztik a frontlemezzel. Korábban a két lemez között 3 mm légtér volt, ami felére csökkent a tüzeléskor. Rájöttek, ha a két részt összehegesztik, akkor nagyobb merevséget és hatékonyabb tömeget kapnak.

A következő eredmények születtek az elemzések után:

  • Az alapvető baj a kézikeréken és a célzó rendszeren fellépő gyorsulás tüzeléskor, ami annak köszönhető, hogy közvetlen csatlakozása volt a löveggel.
  • Erős oldalirányú gyorssulás is volt az assimetrikus tömegnek köszönhetően, ami az miatt volt, hogy a löveg nem középre volt szerelve.
  • A kapcsolat a fegyver és a célzóberendezés között bonyolult, sok csatlakozással
  • A homloklemezen található nagy nyílás, ami nem középen volt.
  • Lehetséges megoldásként felmerült, hogy a frontpáncélzat tömegét növelik, de ezt gazdasági okokból elvetették.Illetve a jelentős gyorsulási erő csökkenés nem fog bekövetkezni, ha a kézikerék és a célzó rendszer nem lesz elkülönítve a gömbcsuklós rögzítésről.

Újratervezték a fegyvertartót, a célzó berendezés rögzítőjét, az oldalirányító szerkezetet és a Rheinmetall-Borsig be is építette ezeket ahogy a fejlesztések elkészültek, szinte azonnal.

 

Forrás:

  • bundesarchiv.de
  • panzerfahrer.net
  • Dr. R. Hart & Dr. S. Hart: A II. világháború német páncélosai
  • Kurowski: Panzer 1939-45
  • armchairgeneral.com