Marder III – Sd.Kfz.138 könnyű páncélvadász

Marder III (önjáró löveg) könnyű páncélvadász – Sd.Kfz.138 és Sd.Kfz.139 
 

A német hadvezetés a Barbarossa hadművelet közben hallotta csak meg a gyalogság “segélykiáltását”, amiben egy hatásos páncélos elhárító löveg kifejlesztésére kérik őket. Ezek után kezdődött meg a Menyét becenévre hallgató könnyű páncélvadász változat kifejlesztése.

Egy ma látható Marder III a sinsheim-i technikai múzeumban.

Egy ma látható Marder III a sinsheim-i technikai múzeumban.

A Szovjetunió elleni hadművelet kezdetén csak Panzerjäger I-eseket használtak a páncélvadász egységek, azt is mindösszesen 132 darabot.

A parancsnokság elismerte a későbbiekben, hogy a német haderő szovjet területekre benyomuló erőinek utánpótlási vonalai megnőttek, és ezáltal csak a támadásra berendezett csapataikra visszatámadó szovjet ellencsapások elhárítása óriási gondokat okoz soraikban. Belátták, hogy a szovjet T-34 -es közepes és KV- nehéz harckocsik ellen nincsen hatásos páncélvadász járművük, ami támogatni tudná az elöl haladó gyalogságot.

Ezen hiányosságot egy önjáró löveggel próbálták meg pótolni, ami a későbbiekben bizonyította, hogy a számos páncélvadász típus közül ez az egyik leghatásosabb ellenfele az ellenséges tankoknak. Annyira hatásosnak bizonyult, hogy egy ideig az ellenséges haderők azt hitték, hogy ez a típus is 88mm-es löveget kapott a hátára, ezért ilyen jók a találati mutatói.

A Marder III páncélvadász megkapta a 38(t) cseh harckocsi megbízható alvázát, amely messziről felismerhetővé tette az önjáró páncélvadászt, a nagy futókerekeknek köszönhetően. Lövegnek pedig a szovjetektől zsákmányolt 76,2 mm-es M-36-os tábori löveget szerelték fel rá, amelynek csövét újrahuzagolták, hogy ki lehessen lőni vele a német csapatoknál rendszeresített 75mm-es páncéltörő gránátot.

A fegyverügyi hivatal nem írt ki ezúttal fejlesztési pályázatot ahogy szokott, hanem a kész anyagokhoz nyúltak, amik már beváltak valamilyen járművön, és így házasították össze majdnem változatlanul felhasználva a cseh alvázat és a szovjet löveget.

A német gyáraknak csak egy felépítményt kellett szerkeszteni, amire a löveget a lövegtalppal felhelyezhették  egy forgóasztal segítségével.

A küzdőtér egy vékony három oldalról körbevett torony volt, 10 mm-es páncélzattal, ami a kézifegyverek ellen védelmet nyújtott, de a srapnelek óriási ellenségei voltak a bent dolgozó irányzónak és a töltőnek. A küzdőtérhez csavarokkal a hosszúkás lövegpajzs és oldallapok csatlakoztak, míg az ágyútalphoz csöves támaszokkal rögzítették a tornyot. Oldalirányú mozgásnál a pajzs együtt mozgott a löveggel, míg függőleges mozgásnál egy kivehető lemezt kellett először eltávolítani, hogy mozgatni tudják. A küzdőtér alsó része, amely vastagabb lemezekből, azaz 15 mm-esekből állt, azt a felépítményhez csavarozták.

A löveg csöve meglehetősen hosszú (420 cm) volt, ami miatt túlnyúlt a járművön, ezért a cső közepénél pedig egy bakkal támasztották alá. A löveg a páncéltörő gránátot kilőve 900 méterről képes volt átütni egy 80 mm-es 30 fok dőlésszögű páncéllemezt, ami meglehetősen jónak számított. A Panzer 38(t) 7,92 mm-es géppuskáját megtartották, ami a jármű elejében volt felszerelve, és a ködvetőjét úgyszintén.

Az alvázszerkezet meghagyása miatt, hogy a gyártási ütem ne lasssuljon a Marder III páncélvadász elég magas lett, 2,5 méterre volt a teteje. A szovjet löveg amit felszereltek rá,  sokkal nagyobb volt az eredeti 37,2 mm-es Panzer 38(t) ágyújánál, így a tömege is jelentősen növekedett a járműnek, ami elérte a 10,5 tonnát.

A páncélvadász kialakításánál figyelembe kellett venni, hogy az alváz ne legyen túlterhelt, ezért a tüzelőállást csak könnyű páncélzattal lehetett ellátni. A nagyobb löveg kevesebb helyet eredményezett a tüzelőállásban, így az ott dolgozó katonáknak nem volt egy leányálom, főleg úgy, hogy a helyszűke miatt a gránátokat a gyenge páncélzatú felépítmény falára függesztették fel, jobbra és balra is 6-6 darabot. A többi gránát muníciósládákban a jármű hátuljában kapott helyet, szám szerint 24 darab.

A vezető és a rádiós, mint ahogy a 38(t) tankban, itt is a páncéltestben ültek, egymás mellett.

Az önjáró (páncélvadász) löveg hivatalos elnevezése Panzer Selbstfahrlafette 2 für 7,62 cm Pak 36 (Sd.Kfz.139) lett.

A Menyét nevet Hitler “akasztotta” rá a páncélosra  1942. február 27-én kelt parancsában. A páncélvadász gyártása a cseh protekturátusban, a Cseh-Morva (Böhmisch-Mährische Maschinenfabrik AG) gépgyárban folyt Prágában.

A páncélvadászt még egy jelölés alatt szállították, ez a Panzerjäger 38 für 7,62 Pak 36 (Ref.D 652/34 1942.ápr.27-től) volt.

Az előre eltervezett gyártási darabszám a Marder III páncélvadászból 30 darab lett volna havonta, de csak 17-et tudtak előállítani belőle. 1942. május 15-ig 120 darabot gyártottak, majd ezt a rendelést 100 darabbal még megtoldották, így 1942 júniusában és júliusában leszállításra került 20-20 darab, majd augusztusban és szeptemberben 30-30 darab páncélvadász érkezett meg az alakulatokhoz.

Ebből a 10,5 tonnás könnyű páncélvadász típusból 344 darab készült el mindösszesen, ebből 177 darab a G verzió, és 167 H verzió volt. Nagyobbrészt egyből bevetésre kerültek a Szovjetunióban, de 66 darab jutott Észak-Afrikába is belőle.

A német Afrika-hadtest (DAK =Deutsches Afrika Corps) kötelékében, a 15. Német Páncélos hadosztályban (a 33. páncélvadász hadosztályban) és a 39. páncélvadász hadosztályban  szolgáló Marderek kitűnően vették fel a harcot a brit Matilda II tankok ellen, ahol az ellenséges katonák tévesen úgy gondolták, ez egy a 88 mm-es páncéltörő löveg mobilizált verziója.

Egy további megbízást is kiadott Hitler által a Birodalmi Fegyverkezésügyi Minisztérium 1942 május 28-án a Fegyverügyi Hivatalnak Nr. 6772/42 g számon, egy olyan páncélvadász változat kifejlesztésére , amelyiken a német 7,5 cm-es Pak 40/3 löveg kerül felhasználásra.

Az új 75 mm-es löveg miatt a korábbi változattól eltérően leszerelték a felépítmény alsó részén levő pajzsot, és egy nagyobbra cserélték, amelyet rácsavaroztak közvetlenül az alvázra. Így csökkent a Marder III magassága, ezáltal nehezebb célponttá vált a töltő és az irányzó nagy örömére, akik a nyitott küzdőtérben dolgoztak továbbra is, amelyet a súlykorlátozás miatt nem lehetett továbbra sem zárttá tenni.

Az alváz továbbra is a 38(t) modellé maradt, a felépítmény, mint az előbbiekben említettük a löveg megváltoztatása miatt egy kicsit átszabásra került. A motor is tuningot kapott, 150 lóerőre bikázták fel a teljesítményét.

Az első 10,8 tonnás próbapéldány 1942 júniusában gördült ki a gyárból.

Hivatalos elnevezése 7,5 cm Pak 40/3 auf Sfl 38 (Selbstfahrlafette = önjáró löveg, Sd.Kfz.138) vagy másképpen is ismert, mint Panzerjäger (páncélvadász) 38 Marder III, Ref.D 652/36 – 1943. január 15-től. Ez volt a H kivitelű változat, ( H= Heck, hátul)

Marder III H 1942

 

Marder III H verzió

Marder III 1942 nyara

Fotó forrás: bundesarchiv.de

 

A későbbiekben ezeknél a páncélvadászoknál a motort – mivel a jármű orrnehéz volt – a mérnökök úgy kompenzálták, hogy a löveget hátrébb helyezték és a hajtómű előrébb került. Ez a változat ’43 márciusától került bevetésre, hivatalos neve pedig Panzerjäger 38(t) 7,5 cm Pak 40/3 lett. Természetesen a motoron is tuningoltak kicsit, hogy erősebb legyen, és a jármű eleje is ráncfelvarráson esett át, ami kedvezőbb ballisztikai mutatókat produkált az ezt megelőző változatoknál. Ez a típusváltozat lett az Ausführung M, azaz M kivitel.(M=Mitte, középen) Ennek az ismertetőjele még az, hogy a felépítményt itt hátulról zárttá tették, csak felülről volt nyitott.

1942 novemberétől 1943 áprilisáig a BMM prágai gyára 243 darab H változatot gyártott, és további 175 járművet alakított át, majd áprilistól a következő év, azaz 1944 májusáig 975 darab M változatot gyártott, amikor is leállították a sorozatgyártását ennek a páncélvadásznak. A Marder III M változatot a gyártás során a harci tapasztalatok után megváltoztatták, így ezek egyedi jellemzőik alapján felismerhetők.

Marder III téli álcázó festéssel menetben.

Marder III Ausf. M téli álcázó festéssel, menetben.

Pózoló katonák egy Marder III tetején egy belgiumi városkában.

Pózoló katonák egy Marder III Ausf.M tetején egy belgiumi városkában.

Jól látható az orrnehéz járművön a kitámasztó bak, és a csőszájfék.

Jól látható az orrnehéz járművön a kitámasztó bak, és a csőszájfék.

Fotó forrás: bundesarchiv.de

 Hossz:465 cm* Szél.:216 cm*Mag.:248 cm Telj.:125 LE Súly: 10,5 t Szem.: 4 fő Pánc.: 10-25 mm

Az első H verziók 1942 végén kerültek a páncélvadász-osztályokhoz, ahol például a Waffen SS egységeinél is szolgáltak a Szovjetunió elleni harcokban 1942-ben, ahogy a Leibstandarte SS Adolf Hitler hadosztályban. De 1943-ban Tunéziában és Olaszországban is megtalálhatók voltak, például az Ejtőernyős-Páncélos Hermann Göring hadosztály (Fallschirm-Panzer Division Hermann Göring) egységeiben. 1944-ben 18 darab H verzió exportálásra került Szlovákiába. Az M verzió első bevetésére 1943 májusában került sor a páncélvadász-osztályokban, de rá egy fél évvel le is állt a gyártása.

1945. február elsején ennek ellenére még mindig 350 darab Marder III könnyű páncélvadász található meg a harcoló alakulatoknál.

 

Adatok:

Modell: Ausf H – H kivitel Ausf M – M kivitel
Súly: 10800 kg 10500 kg
Személyzet: 4 fő 4 fő
Motor: Praga EPA/2 / 6 hengeres / 140 LE Praga AC / 6 hengeres / 140 LE
Sebesség: Úton: 35km/h Úton: 42km/h
Hatótávolság: Úton: 240 km Úton: 185 km
Benzintank: 218 L 218 L  Fogy.: 118 L/100 km
Hosszúság: 5.77 m 4.65 m
Szélesség: 2.16 m 2.16 m
Magasság: 2.51 m 2.48 m
Fegyverzet: 75mm Pak 40/3 L/46
1 x 7.92mm MG37(t)
75mm Pak 40/3 L/46
1 x 7.92mm MG34
Lőszer: 75mm – 38 darab
7.92mm – 1200 darab
75mm – 27 darab
7.92mm – 1200 darab
Páncélzat: 8-50 mm 8-20 mm

Források:

  • achtungpanzer.com
  • lexikonderwehrmacht.de
  • F.M.Senger -Die deutschen Panzer
  • wikipedia.org
  • Dr. S. Hart & Dr. R. Hart – A II. világháború páncélosai
  • bundesarchiv.de