Panzer I – Sd.Kfz.101

 

Panzer I – Könnyű páncélos harckocsi 

tank

Panzer I Ausf. A

Hossz:402 cm* Szél.:206 cm*Mag.:172 cm Telj.:57 LE Súly: 5,4 t

Az első világháború után a versailles-i szerződés értelmében tilos volt a német hadsereg fejlesztése és egyáltalán mindennemű páncélos haderő felállítása az országban.
1921 elején kezdődtek titokban a fejlesztések, amik a 30-as évekre teljesedtek ki egészében. Eleinte nagyon lassan haladtak, mert a modellek kipróbálására csak a Szovjetunióban volt lehetőség a rapallói egyezmény értelmében – amit az első világháború vesztesei kötöttek egymással – Németország és a Szovjetunió írt alá titokban, és amiben gazdasági és technikai segítségnyújtás szerepelt.

1932-ben a Szovjetunió segítségével a Heereswaffenamt (Szárazföldi Haderő Fegyverügyi Hivatala) vásárolt a brit Vickers cégtől egy Carden-Lloyd IV-es harckocsit, amelyen azt akarták kipróbálni, hogy a német gyártmányú 20 mm-es ágyút körbeforgatható lövegtoronnyal elbírja-e az alváz. A harckocsiról a tereppróbákon elvégzett tesztek után megállapították, hogy a legjobb teljesítményt akkor nyújtja az alváz, ha egyetlen nagyobb méretű fegyver kerül a lövegtoronyba.

Tulajdonképpen ezt a kisméretű harcjárművet kiképzési célokra szánták csak, és amolyan “átvezető páncélosnak”, a Panzer III. és Panzer IV. elődjének, amiket a 30-as végek végén szántak hadrendbe állítani.A Fegyverügyi hivatal 1933-ban öt cégnek küldte el a megtervezendő könnyű harckocsi műszaki leírását, az 5 tonnás prototípust MG 13-as dupla géppuskával, körbeforgatható lövegtoronnyal kellett az igényeknek megfelelően felszerelni és kialakítani.

Az öt cég, amely megkapta a leírásokat a következők voltak:

  • Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg, (MAN) Werk Nürnberg;
  • Friedrich Krupp AG, Essen;
  • Henschel und Sohn, Kassel;
  • Daimler-Benz AG, Berlin-Marienfelde;
  • Rheinmetall-Borsig, Düsseldorf;

A legjobb fejlesztéseket a Krupp művek a svéd Landsverkkel közösen készítették el, a Rheinmetall-Borsig gyár pedig az 1928/29 VK31/A (Versuchkonstruktion – kísérleti modell) könnyű ” mezőgazdasági vontató” alapjaira készítette a jövendőbeli harckocsit.

Lutz tábornok és csapata, akit a leendő páncélosegységek kialakítására kértek fel, a próbák alapján a Krupp cég alvázát választotta.A Fegyverügyi Hivatal a Krupp alvázhoz a felépítményt, és a lövegtornyot egy másik cégtől, a Daimler-Benz-től rendelte meg.

A Krupp műveket három mintapéldány elkészítésével bízták meg, de azzal a kikötéssel, hogy más cégeknek is részt kell vennie az elkészítésben, hogy ők is szert tudjanak tenni új tudásra a páncélosok építésében. Így kapcsolódott be a kasseli Henschel cég is, ahol a mintapéldányok decemberben elkészültek, és február 3-án leszállításra is kerültek.

1934 februárjában a Krupp Művek leszállította a mintapéldányokat LKA I típusjelöléssel a Heereswaffenamt-nak, melyeket a hivatal négy hónapnyi tesztelés után megfelelőnek talált, és további 150 darabot megrendelt sorozatgyártásra. A hadsereg IA mezőgazdasági vontató (Landwirschaftlicher Schlepper) LaS IA fedőnevű típusjelölést adta a járműnek. Mivel a versailles-i szerződés tiltása érvényben volt, ezért a főparancsnokság utasítására teljes titokban kellett mindennek történnie, és a hivatalos leltári jelölése a járműnek Sd.Kfz.101 (Sonderkraftfahrzeug – különleges jármű) lett.
A végsőnek elkészült harckocsi egy teljes lánctalphajtású jármű lett, kétfőnyi személyzettel – egy lövésszel és egy vezetővel. A torony 360 fokban elforgatható volt, két 7,92 mm-es MG 13-as géppuskával felszerelve.
A léghűtéses négyhengeres boxermotor (Krupp M 305) a jármű hátulján volt megtalálható az olajhűtővel együtt, amely 60 lóerőt tudott 2500 U/Min.fordulatszámnál. A Panzer I 144 liternyi üzemanyagot tudott cipelni magával, két 72 literes tankjában, amely terepen 37 km/h sebességre tudta “repíteni” az 5,4 tonnás harckocsit, amiben 145 kilométerre volt elegendő hajtóanyag. Az erőátvitelről egy sztenderd tengelykapcsoló (ZF Apfon FG35) gondoskodott, öt előremeneti és egy hátrameneti sebességgel.

A járműnek nem okozott gondott a 30 %-os emelkedő, de hátrányként megemlíthető, hogy 36 centiméteres terepakadálynál nagyobbat nem tudott áthágni, ez elég alacsony lépcsőmászóképességre utal. Az árokáthidaló képessége 1,4 méter volt, a gázlómélysége pedig 57 cm. A talajnyomása meglehetősen jónak mondható 780 g/cm2 volt, de ugyanez nem mondható el a teljesítményéről, amely 11,1 lóerő/tonna adattal elég gyengének nevezhető. A minimum fordulási sugara 2,1 méter volt.
A kétfőnyi személyzet egy vezetőből, és még egy főből, aki egyaránt ellátta a parancsnok, a rádiós és a lövész teendőit.
A toronyban elhelyezett két géppuska 300 méterig volt igazán hatásos, a két fegyver együttes találati pontra fókuszált, ami a kezdetekben elégnek is számított. A jármű 3.125 lövésre elegendő muníciót szállított.

Próbálkozásképpen egy léghűtéses diesel motorral is megpróbálták gyártani (Krupp M601) a harckocsit, ami szinte ugyanolyan teljesítményű volt, mint a benzines változat, de nem volt kielégítő, és 1940-ig nem is próbálkoztak ezzel a motortípussal.

A futó és támasztókerekekből álló futómű a páncélteknőhöz volt csavarozva és rugókkal megtámasztva.Feltűnő volt ennél a típusnál a lejebberesztett vezetőkerék.

Az 5,4 tonna súlyú járművet 6-13 mm-es páncélzat vette körbe, amely a benne ülőket többnyire csak a kézifegyverektől mentette meg.
Kis hatósugarú rádióadóval szerelték fel, amely jó minőségű volt, és a későbbiekben ennek köszönhető volt Lengyelország gyors és összehangolt lerohanása.

Az Sd. Kfz 101 (A,B kivitel) harci cselekményekben először a spanyol polgárháborúban vett részt 1937-39 között, majd több, mint 1500 darab a lengyelország elleni offenzívában is szerepelt. Ez a típus megjelent még a Norvégia, Hollandia, Franciaország elleni harcokban, és néhány darab még a Szovjetunió elleni lerohanásban is benne volt.
A Pz. I nem volt egy túlságosan jó konstrukció, a gyenge váltó, az alulkalibrált feygverzet és a vékony páncélzat mindig gondot okozott a járművek legénységének. Ennek ellenére betöltötte a neki szánt szerepet, amit egy kezdőknek való járműtől vártak, több ezer páncélos kiképzését szolgálva, akik először ismerkedtek a lánctalpas harcieszközökkel.

Szériagyártás

I A LaS Krupp típusmegjelöléssel 1934 júliusában megkezdődött a Henschel gyárban a szériagyártása a könnyű harckocsinak. A szerződés 150 járműre szólt, és az elkészült páncélosok “Pz. Kpfw.I (M.G.) (Sd.Kfz. 101) Ausf. A” Ref. D 650/1 v. 20.9.1938 eszközjelöléssel leszállításra kerültek. Ezek a járművek alkották az első világháború után felállítandó páncélosegységek magját.Az új járműről a csapatgyakorlatokon hamar kiderült, hogy a hajtóműve nem mindig felelt meg a támasztott követelményeknek.

A motor továbbfejlesztése elengedhetetlenül szükségessé vált, ami rögtön meg is mutatkozott az “I B LaS May” név alatt, ami egy Maybach “erőművet” takart a motortérben.A karburátoros, hathengeres Maybach által gyártott motor természetesen nagyobb teljesítményre volt képes, mint az elődje, de ezáltal nagyobb hely is kellett neki, így elengedhetetlenül szükségessé vált a motortér megnövelése, ami egyenes arányban állt a páncélteknő növekedésével is.Meghosszabbították a felfüggesztőrendszert és oldalanként eggyel megtoldották a futógörgők számát. A láncvezető kerék lejebb eresztésével elérték, hogy a lánc hossza ne növekedjék.
A tank harci súlya 6 tonnára növekedett, de az erősebb motor nagyobb teljesítménye lévén a maximális sebesség is nőtt, 40 km/h-ra.A hajtóműn kívül csak váltóhoz nyúltak, az új ZF Aphon FG 31 került beépítésre.

A Panzer I B verziója 1935-ben került először a csapatokhoz, és a hivatalos jelölése “Pz. Kpfw. I (M.G.) (Sd.Kfz. 101) Ausf. B” Ref. D 650/4 v. 23.2. 1938.

800px-Panzer-I-B

 

Panzer I Ausf. B

Hossz:442 cm* Szél.:206 cm*Mag.:172 cm Telj.:100 LE Súly: 5,8 t

A gyártásban érdekelt összes cég, 1939- ig körülbelül 1500 Panzer I járművet gyártott le, és ezek leszállítása még 1941-ig folytatódott. A Henschel gyár produkálta a mennyiség nagy részét 1935-37 között, de 1937-től a Wegmann AG is részt vett az összeszerelésben.

A főszállítója a felépítmények alkatrészeinek a hannover-linden-i Deutsche Edelstahlwerke AG volt, amely a következő gyártási adatokat produkálta:

 

Évszám Páncélteknő Páncéltest Torony
1933 31 db
1934 337 db 54 db 54 db
1935 811 db 851 db 851 db
1936 574 db 565 db 557 db
1937 114 db 255 db 31 db
1938 22 db

Ismert még az is, hogy a járművek későbbi átalakítását egy cseh cég a Cseh-Morva Gépgyár végezte Prágában.Az első bevetését mindkét verzió Spanyolországban élte át, ahol Németország Franco nacionalista erőit támogatta a köztársaságpártiak ellenében. A Condor légiót 120 darab LaS-sal szerelték fel, Ritter von Thoma ezredes páncéloshadsereg csoportjának kötelékében. A harckocsi hiányosságai, a gyenge tűzerő és vékonyka páncélzat hamar előtérbe került, mivel a másik oldalon álló félnek a szovjetektől beszerzett BT-5 és T-26-os jóval erősebb, és technikailag fejlettebb tankok álltak a rendelkezésére. A németek -akik “önkéntesként” harcoltak- életreszóló tapasztalatokat szereztek a páncélos hadviselés terén gyengébb járműveikben ülve.

A háború kezdetén 1939. szeptember elsején 1445 Pz.I. állt a német hadsereg rendelkezésére, a franciák elleni invázió idején is 523 darab volt szolgálatban a különböző hadosztályokban. A rendelkezésre álló adatok alapján még 1941. július elsején is 843 darab Pz.I-es volt állományban.

Heinz Guderian vezérezredes, a “páncélosok atyja” már az első világháború után megírta Achtung, Panzer! című könyvében, hogy ezek a járművek nem harcjárműnek lettek kitalálva.A páncélosok fejlődésével a Pz. I-es mindinkább visszaszorult a harcterekről, majd 1941 végére, mint harcoló tank el is tűnt a frontokról, kiképző harckocsiként a hátországban és partizán egységeknél szolgálva tovább.

PzKpfw_IA es B

Továbbfejlesztés

Még az 1939-es években javasolta az AHA szeptember 15-től a Heereswaffenamtnak a Pz. I továbbfejlesztését. A javaslatban egy könnyű páncélos szerepelt, ami alkalmas felderítési célokra, és légi szállításra is, hogy az újonnan felállítandó német légideszant hadosztály fel tudják vele szerelni. A fejlesztésre a következő cégeket kérték fel: a harckocsi alvázát a Krauss-Maffei AG Münchenben, a felépítményt és a tornyot a Daimler-Benz AG Berlinben tervezte tovább. A szerződésben először negyven páncélos leszállítása szerepelt, 1942 júliusi átadásssal.

A PZ I harckocsi összsúlya 8 tonnára növekedett, és a páncélzata 10-ről 30 miliméterre. A sebességét is sikerült megnövelni egy új motorral, amivel a tank 65 km/h-ra is képes volt, erről egy hathengeres Maybach HL-45 típusú karburátoros motor gondoskodott, 150 lóerős teljesítményével. A páncélosban továbbra is csak két ember kapot helyet, akikből egyikük gondoskodott a feygverzetről, ami egy EW 141 és egy MG 34-es géppuska volt. A harckocsi jelölése Pz.Kpfw. I (Ausf.C) (VK 601) lett.

Ugyancsak még 1939-ben, december 22-én döntött úgy a fegyverügyi hivatal, hogy szükség lenne 30 darab módosított PZ I-re, egy nehezebb verzióra, ami alkalmas a gyalogság támogatására. Pz.Kpfw. I n.A. verst. (neue Ausführung, verstärkt- új verzió, megerősítve) (VK 1801) típusnév, és súlypontban a megerősített páncélzat állt a fejlesztési megbízásban.

Ezt a megbízást is a Krauss-Maffei illetve a Daimler-Benz szerezte meg. A páncélzat 80 miliméterre növekedett, ami 18-19 tonnára növelte az összsúlyt, jelentős feladatot adva ezzel a motor és az alváz tervező mérnököknek. A 150 lóerős Maybach HL 45 p 25 km/h sebességre volt képes közúton, ami lényegesen lassab volt terepen. A járművet két fős legénység irányitotta, melyből az egyik a sofőr, másik a lövész szerepét töltötte be, aki a két MG 34-es ikergéppuskát kezelte a toronyban. Az első alváz 1940. június 17-én lett leszállítva, és szinte vele egyidőben a torony is kész lett.

A O szériából 30 darab lett leszállítva, de a 100 darabos megrendelést ezek után azonnal törölték, mert a próbák során kiderült, hogy az alváz nem bírja a nehéz páncélzat súlyát, és így nagyon sok műszaki probléma van a járművel.

Ezekután még a Krauss-Maffei gyár kapott egy megbízási szerződést 1940 márciusában egy rádió beépítésére (FU 2 és fedélzeti beszélgetési lehetőség kiépítése) a VK 1801-ben, de ezt a próbálkozást is hamar visszavonták.

Különleges kiviteli változatok

Miután a Pz. I-es-ek kivonásra kerültek az első harcoló vonalakból,mindkét verzió fejlesztése nem állt le, hanem különböző felhasználási területeken speciális járművekké lettek kialakítva.Elsődlegesen vezetőkiképző járművekként kerültek alkalmazásba, de már a háború kezdetén a Pz. Kpfw. I. Ausf. A alvázára a Daimler-Benz marienfelde-i üzemében építettek felépítményt, amely lőszerszállítóként (Munitionsschlepper) funkcionált. Ez a páncélozott ellátójármű hivatalos nevén Panzerkampfwagen I (A) Munitionsschlepper (Sd. kfz 111.) 1,4 méter magas volt, és elöl 15 mm, hátul és oldalt 13mm-es páncélzattal bírt és kétfős legénység irányította.

1940-től a Panzer I-esek részben – felépítmény nélkül – a Zugkraftwagen 1t helyett a szerelő csapatokhoz kerültek, és ott felhasználták őket. A gyengébb motorral szerelt A kivitel helyett a B kivitel motorjait használták kizárólag. Így alakult ki már 1939-ben a berlin-spandau-i Alkett gyáránál az első úgynevezett páncélvadász (Panzerjägerfahrzeuge) harci jármű, amely a későbbiekben iránymutató volt a hasonló felhasználású harckocsik fejlesztésénél.Ennél a toronynélküli járműnél egy 4,7 cm.es páncéltörő löveg (PaK) került felhelyezésre, amelyet egy háromoldalú páncélozott “doboz” védett. A páncélos fegyvere egy 2040 mm (L/43,4) csőhosszúságú löveg volt, amely oldalirányba 15 fok irányú mozgásra volt csak képes. A harckocsi hivatalos megjelölése a 4,7cm PaK (t) (Sfl) auf Panzerkampfwagen I Ausf. B lett, amely a szárazföldi csapatoknak 1941. július elsején vált elérhetővé, 132 darab erejéig. A páncélvadász harci súlya 6400 kg volt, melyen háromfős legénység kapott helyett, a viszonylag magasnak számító járművön, amely 2,25 méter volt. 86 darab lőszert tudott magával vinni a páncélvadász, amelyről a Szovjetunió elleni támadáskor kiderült, hogy a gyenge páncélzat és elégtelen fegyverezettség nem teszi nélkülözhetetlenné a járművet, hanem csak átmeneti megoldásként lehet rá számítani.

Majdnem ugyanebben az időben az Alkett-nél megalkottak egy másik hasonló harci járművet, amelynél a Panzer I B-t SiG 33-as nehéztüzérségi önjáró löveggé alakították úgy, hogy egy szintén doboz alakú küzdőteret szereltek az alvázra, és egy 150 mm-es nehéz gyalogsági löveggel látták el.A jármű majd 8 tonnás volt, és 38 darab készült belőle. Bison, azaz Bölény volt a beceneve.
A fejlesztés során elérték, hogy a B kivitelű alvázra rákerült az ágyútalp a kerekekkel együtt, sőt három oldalról még 10 mm páncélzat is védte a katonákat rajta.A jármű lövege megfelelt a kor követelményeinek, de a nehéz felépítmény miatt állandó műszaki gondok voltak vele, és a súly a haladását is hátráltatta, így terepen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket igazán. A későbbiekben bővebb fejezetet is szentelünk a hivatalos nevén 15 cm sIG 33 auf Panzerkampfwagen I Ausf B típusjelű harckocsinak.

Számtalan módozat és próbálkozás kísérte a Pz. I felhasználását, mint alapot, a rádiós páncélostól az aknafektető járműig. 1940 május 9-én az aacheni Talbot gyár egy megbízást kapott egy olyan jármű megkonstruálására, amely képes kitolható karok segítségével legalább 75 kilogrammnyi robbanóanyag lefektetésére. Ennek a járműnek a tetején elhelyezett karok 2,75 méterig voltak kihajthatóak. Körülbelül 100 darab készült belőle.

A hadvezetés részéről felmerült igények alapján a 1936/38 években készült el a Panzer I alapjain egy könnyű parancsnoki harckocsi, típusnevén Kleine Befehlswagen
(sd. Kfz. 265.) amely “A” és “B” verzió alapjaira is építettek a Daimler-Benz marienfelde-i gyárában.Három különböző típusban készült: 1 kl.B; 2. kl. B; 3 kl. B; melyekből összesen 200 darab készült el.

Részben ezek a járművek egy négyszögletes kis forgótoronynal felszereltek voltak, 5880 kg harci súllyal és háromfőnyi személyzettel bírtak. Egy géppuska gondoskodott a közeli védelemről, a rádiófelszereltsége meglehetősen jó volt egy Fu-2 és egy Fu-6-os rádióval. Az összeszerelést a Német Acélgyárak hannover-lindeni gyára végezte. A Franciaország elleni hadjáratra 1940-ben 96 darab állt a csapatok rendelkezésére.

Pz I vágott

 Pionier-Bataillon 86,Jablonka, Lengyelország, 1939.

(A szerző fotógyűjteményéből)

A kép bal oldalán egy könnyű parancsnoki páncélos látható

Típusok:

  • Kleine Panzer Befehlswagen I (Sd.Kfz. 265) – könnyű parancsnoki harckocsi
  • Panzerjäger I (Sd.Kfz. 101) – 4,7 cm-es önjáró páncéltörő löveg
  • Sturmpanzer I Bison (Sd.Kfz. 101) – 15 cm-es sIG 33 önjáró löveg
  • Flakpanzer I Ausf. A (Sd.Kfz. 101) – 2 cm FlaK 38-as gépágyúval felszerelt légvédelmi páncélos
  • Flammenwerfer auf PzKpfw I Ausf. A – lángszórós harckocsi, a jobb oldali géppuska helyére egy lángszórót (Flammenwerfer 40) építettek. A tobruki csatában használták 1941-ben.
  • Fahrschulewagen / Schulfahrzeuge I – vezetőkiképző harckocsi
  • Instandsetzungstrupp I – csapatszállító páncélos harci jármű
  • Munitionsschlepper I Ausf. A/B (Sd.Kfz. 111) – lőszerszállító páncélos harci jármű
  • Sanitätskraftwagen I (Sd.Kfz. 265) – páncélozott sebesültszállító harci jármű
  • Leichte Bergepanzer I – könnyű műszaki-mentő harckocsi
  • Pionier-Kampfwagen I – műszaki-utász harckocsi
  • Ladungsleger auf PzKpfw I Ausf. A/B (Zerstörerpanzer) – robbanótöltetek elhelyezésére használt változat, rendszerint az utászalakulatok vetették be.
  • Minenraumer I Ausf. B – aknamentesítő harcijármű: 50 darab készült belőle.
  • Brückenleger I auf PzKpfw I Ausf. A – könnyű hídvető harckocsi: 2 példány épült 1939-ben.
  • Panzer I Ausf. A “Breda” – 20 mm-es Breda model 1935-ös gépágyúval ellátott változat.
  • Panzerkampfwagen I Ausf. C, 6 tonnás löveg nélküli, egy darab EW 141-es, 2 cm-es gépágyúval
  • Panzerkampfwagen I Ausf. D, 10 tonnás, 2 cm-es Kwk 30 ágyúval
  • Panzerkampfwagen I Ausf. F, a később kleine Tiger néven is ismert, 150 lóerős Maybach HL-62TR motorral szerelt változat.

 

Forrás:

wikipedia.org

Dr. S. Hart & Dr. R. Hart : A II. világháború német páncélosai

commons.wikimedia.org

Bíró Ádám-Éder Miklós- Sárhidai Gyula : A Magyar Királyi Honvédség külföldi gyártású páncélos járművei 1920-1945

achtungpanzer.com