Panzer II – Sd.Kfz.121.

Az 1930-as évek elejére új lendületet vett a német páncélos haderők fejlesztése, amely a Panzerkampfwagen I gyártásával kezdődött. Ez a vékony páncélzatú és kis fegyverzetű könnyű tank kiképzési és tapasztalatszerzési célokat szolgált, de harcokban is próbált bizonyítani, többnyire kevés sikerrel.

A német hadvezetés ezt tudván egy újabb páncélos jármű elkészítésére és fejlesztésére írt ki pályázatot. A Panzer II kifejlesztésének hátteréről a páncélosok atyjától, Heinz Guderian-tól kapunk választ, amelyeket leír az Egy katona emlékezései (Erinnerungen eines Soldaten) című könyvében:”…a tervezett főtípusokra (Panzer III és IV) a vártnál hosszabb időt kellett várni az eredetileg reméltnél, ezért General Lutz egy köztes megoldást választott, egy 2 cm-es gépágyúval és egy géppuskával felszerelt a MAN által elkészített Panzer II-es mellett döntött.”

Egy korai Pz II-es modell.

Egy korai Pz II-es modell.

A fejlesztési szerződést 1934 júliusában egy 10 tonna össztömegű könnyű tankra a következő cégek kapták meg:

  • Friedrich Krupp AG, Essen
  • Henschel und Sohn AG, Kassel
  • Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg AG, Nürnberg

A Krupp cég visszanyúlt a kéznél levő Panzer I-es típushoz, és ezt a járművet L.K.A. 2 típusnéven felszerelték egy 20 mm-es harckocsilöveggel (2 cm KwK 30) és egy géppuskával a toronyban. A Henschel és MAN prototípusok kinézetre hasonlóságot mutattak vele, de a futóműfelfüggesztésben különböztek a Krupp cég által elkészített járműtől.

A Fegyverügyi Hivatal hivatalos típuselnevezése -Mezőgazdasági vontató 100 -Landswirschaftlicher Schlepper 100 – alatt indultak meg a menetpróbák. A fejlesztések előrehaladtával a MAN cég által megalkotott típusra koncentráltak inkább, és így a végére a futóműre a MAN AG, a felépítményre pedig az előbbi céggel együttműködő Daimler-Benz AG kapott szerződést.

A későbbiekben az utángyártásban kaptak még lehetőséget a következő cégek:

  • Famo, Breaslau (1936-43)
  • Wegmann, Kassel (1935-41)
  • MIAG, Braunschweig (1936-40)

Változatok és a szériagyártás

A MAN által elsőnek legyártott darabokat 1935-ben kapta meg a hadsereg, melyek gyártási száma 20001-20025 volt, és a titkolózásra való tekintettel 1a/LAS 100 volt a neve hivatalosan, de a későbbiekben Panzerkampfwagen II (20mm) Sd.Kfz.121-ként jelölték.

Ezt a 7,2 tonna súlyú könnyű tankot 3 főnyi személyzet irányított, és szívében egy hathengeres Maybach HL57 motor dobogott, 130 lóerőnyi teljesítményt leadva 2600 percenkénti fordulatnál. A legnagyobb sebessége 40 km/h volt. Az erőátvitel egy korongos tengelykapcsolón át egy hatsebességes váltóval történt, egy tengelykapcsoló irányító szerkezeten át az elöl levő hajtókerekekre. A páronként felfüggesztett futókerekeket, amelyek tartóhimbával kapcsolódtak egymáshoz, három laprugó rögzítette a páncéltesthez. Az 1a típusonak volt egy fogaskerékelőtétje, még sebességcsökkentő egység nélkül. A legfőbb jellegzetessége a Panzer II-esnek, és ezen változatának az volt, ami nagyban megkülönböztetővé tette a Panzer I könnyű tanktól, hogy a páncéltest orránál egy ívelt lemez volt. Fő fegyvere egy 20 mm-es KwK (Kampfwagenkanone) 30L/55 löveg volt, és ezt a harckocsiágyút 1930-tól alkalmazták, erre utalt a 30-as jelölés. A forgó toronyban kapott még helyett egy MG 34 géppuska is.

Még szintén ebben az évben megkapta a német hadsereg a Panzer II másik típusváltozatát az a2-t, melyből az a1-hoz hasonlóan 25 darabot gyártottak és Fahrg.Nr.20026-20050 gyártási számmal láttak el. Az első típusváltozathoz képest fejlesztéseket hajtottak végre a motortérben és a hűtés terén. 1936-ban érkezett meg a harmadik változat az a3, amelyből már 50 darab került legyártásra, és ezeket Fahrg.Nr.20051-20100 gyártási számmal láttak el. Ennél a változatnál továbbfejlesztették a jármű hűtését, és a tapasztalatok alapján a felfüggesztésen variáltak. A különböző változatok tesztelésénél megfigyelték, hogy a motor teljesítménye nem minden esetben kielégítő, ezért a Fahrg.Nr.21001 gyártási számtól kezdve egy erősebb Maybach erőmű, a HL62TR került beépítésre. A henger felfúrását követően (100mm-ről 105mm-re) a lökettérfogat 6191 ccm-re nőtt, és 130 lóerőről 140 lóerőre növelték így a motor teljesítményét.Ennek a nullsorozati változatnak a típusmegjelölése a 2/LaS 100 lett, ami a későbbiekben (1938-tól) Panzer II Ausf.B. néven ismert. A jármű súlya 7,9 tonnára nőtt. 100 darab kerölt előállításra ebből a típusváltozatból, amelyet könnyen meg lehetett különböztetni az elődeitől, mert a lekerekített kúpos orrészt felváltotta a szögletes.

1937-ben egy új cég is bekapcsolódott a gyártásba, a Henschel és Fia gyár. Még ebben az évben érkezett meg az új Panzer II-es változat is, a 3/LaS 100 típusmegjelöléssel, ez a C kivitel volt, amely számos újítást tartalmazott. Ennél a változatnál található meg a végleges Panzer II futómű és felfüggesztés, ahol öt nagyméretű futógörgőt alkalmaztak és ezeket negyedrugókhoz rögzítették. Ezek a járművek a Fahrg.Nr.21101-23000 gyártási számokat kapták meg, és a változtatások miatt, amiket a járművön végrehajtottak a tömege 8,9 tonnára növekedett. Ezután következett a Panzer II könnyű tank változatainak sorozatgyártása, amelyeket 1937-tól 1940-ig, 5 szerződés keretében szállítottak le. Ezekben az időkben A,B,C változatokat gyártottak le, 4,5 és 6/LaS 100 típusnéven.

Az A változat gyártása kezdődött legelőször, ezen a vezető figyelőnyílásának védelmét változtatták meg kis mértékben, majd 1937-38-ban a B változat és 1938-ban a C változat került legyártásra, ez utóbbin végül is tökéletesítették az előbbiekben már említett kémlelőnyílást, még biztonságosabbá téve a vezető munkáját.

Sd-Kfz-121-Pz-Kpfw-II-Ausf-C

Hossz:481 cm* Szél.:230 cm*Mag.:199 cm Telj.:140 LE Súly: 9 t

A háború kezdetén a Panzer II könnyű tank volt az egyik, a német hadseregnél legnagyobb számban alkalmazott páncélos.

A franciaországi invázió idején 1940-ben 955 darab, 1941 július 1-én 1067 darab állt a sereg rendelkezésére. Ellenben 1942. április 1-én már csak 860 darab felhasználható Panzer II-es volt szolgálatban.

Magyarországi vonatkozása a Panzer II könnyű tankoknak kevés van, mivel az ismeretek személyes visszaemlékezésekre korlátozódnak csak, források szerint az 1. magyar tábori páncéloshadosztály könnyűharckocsi-szakaszait kívánták felszerelni F verziókkal, amire nem került sor. A későbbiekben viszont a fronton harcolókhoz került mégis tíz darab belőlük átképzési célokból. Más források alapján pedig a kecskeméti 3/II harckocsizászlóaljnál is volt két darab kiképzési célokból belőlük, de nyilvántartási számuk ismeretlen.

Továbbfejlesztés

1938-ban a Daimler Benz AG Berlin-Marienfelde-ből nyerte el a gyártási szerződést, egy egészen másfajta egy úgynevezett “gyors harckocsi” (Schnellkampfwagen) elkészítésére, amelyet felderítőfeladatokra szántak. A német hadsereg ezzel szerette volna felszerelni a könnyű hadosztályait. A típus elnevezése 8/LaS 138 lett, azaz Panzerkampfwagen II (20mm) Sd.KfZ 121. Ausf.D és E. Ezeknek a változatoknak a páncéltestét újratervezték, és itt alkalmazták először a torziós felfüggesztést, és a lánctalpakat is módosították. Körülbelül 250 darabot gyártottak ezekből a típusokból 1938-39-ben. A módosított hajtásnak (FAMO/Christie futómű) és váltónak köszönhetően ez a majd 10 tonnás jármű elérte az 55 km/h sebességet, úgy hogy a személyzet, a fegyverzet és a páncélozás változatlan maradt a fejlesztés során. Bár a terepen nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és a későbbiekben átalakításra is kerültek.

1941. július 7-én Hitler egy ülés alkalmával elrendeli, hogy Németország páncélos haderejét 36 hadosztályra bővítsék, de a szárazföldi erők egyik képviselője megjegyzi, hogy ehhez 4608 darab Panzer II szükséges a hadosztályok feltöltéséhez. Meglepő, hogy ebben az időben is még mindig a Panzer II gyártását erőltetik, hiszen a franciaországi hadműveletek bebizonyították, hogy a páncélosok elleni harcra ez a könnyű tank alkalmatlan.

felfüggesztés PZII

1940 végén, és ’41 elején tűnt fel a Panzer II széria egyik újabb változata, 7/LaS 100 típusnéven az F kivitel.

Ez a páncélos egy megerősített orr- és oldalpáncélzatot kapott, amely miatt 9,5 tonnára növekedett a tank harci súlya. Az előállítási ára a fegyverzet és rádió nélkül 49.228 birodalmi márka volt.

Még 1941-ben javasolta az AHA/AgK egy páncélos kifejlesztését, amelynek javított páncélzata van, és magasabb sebesség elérésére képes. Az új fejlesztésekkel 1941. szeptember elsején szállította le a könnyű tankokat a MAN gyár, amelyek H és M típusnéven lettek anyakönyvezve. Ezen típusok egy benzinüzemű hathengeres Maybach HL-P motorral lettek szerelve, ami 200 lóerejével a 10,5 tonnás járművet 65 km/h-val tudta “rángatni”. A páncélzat elöl 30 mm, oldalt és hátul pedig 20 mm-t kapott, felül 10mm-t, alul pedig plusz 5mm páncélzaterősítést kapott. A tank személyzete továbbra is három főből állt, akiknek a segítségére egy 38 KwK (harckocsilöveg és egy MG 34-es géppuska állt fegyverzetül. Előzetesen 1942 közepére várták a sorozattermelés megkezdését, de már korábban sikerült ezt az időpontot megelőzniük.

A termelésben legfőképpen érdekelt, azaz az egyik fő szállító a Deutsche Edelstahlwerke AG hannoveri gyára volt, aminek termelése 1936-42 között a következő volt.

Évjárat                                               Páncéltest                   Torony

1936                                                    117                                84

1937                                                    215                                194

1938                                                    308                                432

1939                                                     –                                      2

1940                                                   42                                    118

1941                                                    131                                 92

1942                                                   148                                 54

1938. június 18-án a MAN gyára Nürnbergből a futóműre, a Daimler-Benz AG Berlinből a felépítményre és a toronyra kapott szerződést, így a Fegyverügyi Hivatal javaslatára a Panzer II-es fejlesztésének középpontjában a nagy sebesség elérése volt a cél. Ennek az új páncélosváltozatnak a hivatalos neve Panzerkampfwagen II.n.A.(VK901)(Ausf.G1/G3/G4 – 12db készült) lett. Az első 1939 végén lett kész, egy HL-45 Maybach 145 lóerős motorral felszerelve, elöl 30mm oldalt pedig 14,5 mm-es páncélzattal és 9,2 tonnás harci súllyal. A jármű sebessége 50 km/h volt, ami kevésnek számított, ehhez egy másik motorra, a később beszerelt HL 66-P-re volt szükség, ami 200 lóerő leadására volt képes. A Panzer II típusnál már megszokott háromfős kezelőszemélyzet adta itt is a legénységet, illetve a fegyverzetül a 38-as harckocsilöveg és egyre stabilabb felfüggesztésű MG 42-es géppuska állt rendelkezésre.

A nullszéria 75 darabja 1940 októberében került leszállításra. Ebből 30 darab a Daimler-Benz AG, a Rheinmetall Borsig és a Skoda gyáraiba jutott el, hogy átalakításra kerüljön egy tüzérségi megfigyelő páncélossá, amely segítégére lehet a páncélos tüzérségnek és páncélos ezredeknek. Ez a próbaverzió VK 903 néven jött ki, amelyet 1942. szeptemberig fejlesztettek ki, és felszerelték mérő-,helymeghatározó-,megfigyelő- és rádióberendezésekkel.

Egy másik fejlesztési szerződést 1939. december 22-én szintúgy a MAN és a Daimler-Benz kapott meg, amely egy Panzer II -es kifejlesztéséről szólt, súlypontban pedig a jármű erősségét kellett szem előtt tartaniuk. A verzió hivatalos neve Panzer II n.A. verstärkt (VK 1601) lett. A nullszéria első 30 darabjának kiszállításának kezdetének 1940 decembere volt kijelölve. Az első próbadarabok leszállítása után a 100 darabról szóló megrendelést visszavonták. Ez a változat is Maybach motorral volt szerelve, a HL 45 – 150 lóerős verziójával, ami 31 km/h sebességre volt képes a 16-17 tonnás páncélost mozgatni. A páncélzata elöl 80mm, oldalt pedig 50 mm-es volt, a legénység úgyszintén 3 személyből állt, mint az előző változatoknál. Fegyverzetként egy 20 mm-es 38-as harckocsilöveg (20 mm KwK 38 ), a forgatható toronyban pedig egy stabilabb és erősebben felfüggesztett MG 34 géppuska állt rendelkezésre. Panzer II verziók támadásban

Panzer II verziók F,A-C (eredeti fotó a szerző gyűjteményéből)

panzer II

 Panzer II c 

  Elmondható, hogy a Panzer II-es már a háború kezdetén elavult járműnek számított, fejlesztése ennek ellenére tovább folyt, bár az eredetitől eltérő felhasználásra szánták a későbbiekben, felderítő páncélossá avanzsált a jármű.

A Panzer II-es legkiforrottabb verziója 1943-ban jelent meg a hadszíntereken. Ezen a modellen a VK-típusok összes előnye látszódott, ez volt a legjobban kifejlesztett modell a sorozatban, amely hivatalos típusnevén: Panzerspähwagen II Ausf. L Luchs (Sd.Kfz.123) volt. A Luchs fantázianév Hiúz -t takar magyarul. A jármű átlapolt futóműjének és rendkívül erős motorjának (180 LE) köszönhetően nagyon mozgékony volt, és viszonylag jó terepjáró képességgel rendelkezett. Kitűnő felderítő járműnek tűnt, bár a gyorsasága miatt a páncélzata nem volt túl “acélos”, a puha acélból készített felépítmény vastagsága 13-30 mm között ingadozott. Főfegyverzete a többi modellhez hasonlóan egy 20 mm-es lövegből állt, viszont ebben a járműben négy fős személyzet tevékenykedett. Egy parancsnok alatt egy rádiós, egy vezető, egy irányzó-lövegkezelő dolgozott. Habár a megrendelések jóval nagyobb darabszámokról szóltak, csak 104 darab készült el 1943-44 között.

A használat során be nem váltott remények miatt több darabot is átalakítottak az idő során belőlük, 1939-ben 90 darabot a D és E változatokból Flammpanzer II Flamingo lángszórós tankra, a többit pedig 1942-ben Marder II -es önjáró (páncélvadász) páncéltörő lövegekké.

1940-ben a gyárak 50 darab Panzer II könnyű páncélost kétéltű harckocsivá alakítottak, amelyek Schwimmpanzer II néven szerepeltek, ezeket az Oroszlánfóka (Seelöwe) hadművelethez kívántak bevetni, ami Nagy-Britannia invázióját takarta.

A Panzer II változatait kisebb-nagyobb átalakításokkal felhasználták még a későbbiekben, amelyeknek külön fejezetet is szentelünk. Kattints a változat nevére és olvass tovább!!

Típusváltozatok:

  • Marder II (Sd. Kfz. 132) – 76,2 mm-es önjáró páncélvadász
  • Marder II (Sd. Kfz. 131) – 75 mm-es önjáró páncélvadász
  • Wespe (Sd. Kfz. 124) – 105 mm-es önjáró löveg – Fotója itt!!!
  • Bison II – 150 mm-es önjáró löveg
  • Beobachtungswagen II Ausf C – tüzérségi megfigyelő/parancsnoki páncélos
  • Munitionsschlepper II – lőszerszállító
  • Flammpanzer II Flamingo (Sd. Kfz. 122) (Ausf D/E) – lángszórós harckocsi
  • Brückenleger auf PzKpfw II Ausf b – könnyű hídvető harckocsi
  • PanzerSpähwagen II Ausf L Luchs – könnyű felderítő páncélos
  • Schwimmpanzer II Ausf. A-C – kétéltű páncélos
  • Bergepanzer II Ausf D/E – könnyű műszaki-mentő harckocsi
  • Ladungsleger II – Akna/robbanótöltet fektető páncélos harckocsi
  • Panzer Beobachtungswagen II – tüzérségi megfigyelő könnyű páncélos

Panzer II verziói

Panzer II L (Luchs)